Békebeli Budapest - Kocsis Tibor új filmjét láthatta a pápai közönség


2017-10-09 21:31:40  | cikk: pi-pa  | fotó: Pintér Ádám  | 



A kiegyezés utáni időszak, a „boldog békeidők” fővárosa, a nyüzsgő, folyamatosan épülő, fejlődő Budapest mindennapjai, ellesett pillanatai elevenednek meg Kocsis Tibor Balázs Béla-díjas filmrendező Békebeli Budapest című új alkotásában, melyet ma délután mutattak be a Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont színháztermében. A film vetítését követően Saly Noémi művelődéstörténész mondta el gondolatait a kiegyezés jelentőségéről, vívmányairól és a monarchia koráról.
Kocsis Tibor a film ötletének születésével kapcsolatban felidézte, hogy 2014-ben egy első világháborús film elkészítéséről kezdett gondolkodni. De hamarosan rá kellett ébrednie, hogy neki nem sok köze van a háborúhoz és a politikához, sokkal inkább az építészet, a zene és Budapest az, ami érdekli. Így történt, hogy nem első világháborús filmet, hanem egy monarchia-korabeli Budapestet bemutató alkotást kezdett megvalósítani. A kutatómunka során az időszak gazdag képanyagából 16.000 fotót nézett át, emellett mozgóképeket is válogatott annak érdekében, hogy elérje célját, azt, hogy a korábbiaktól eltérő, új szemszögből mutassák meg a fővárost, hogy összehozzák a múltat a jelennel.

Kocsis Tibor új filmje a kiegyezés utáni Budapestet mutatja be

Az egyik legnagyobb kihívás a film elkészítése során – amellett, hogy nagyon kevés mozgókép-anyag állt rendelkezésre – az volt, hogy akusztikusan is visszaadják a kor hangulatát. Ezért több hónapon át keresték a különféle hangokat. Előkerestek korabeli villamos hangokat, régi vonat hangokat, füttyszót, legalább nyolc-tízféle kordé-hangot használtak és ezáltal adtak új életet a felhasznált némafilm részleteknek, s így jöhetett létre, közel kétévnyi munkának köszönhetően ez az időutazás, mely a békebeli Budapestre repíti el nézőjét.
A pápai származású filmrendező hírportálunk kérdésére elmondta, gyors ritmusú, de nem kapkodó filmet készített, mely a lenyűgöző képekkel és az azokat életre keltő hangokkal moziszerű dokumentumfilm lett. Kollégáival nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy olyan filmes eszközökkel – képekkel, megfelelő vágással, hangokkal - éljenek, melyek izgalmassá teszik az alkotást. A végeredményhez nagyban hozzájárult, hogy hihetetlen képeket sikerült találniuk, melyek önmagukban is elvarázsolják a nézőket. A dokumentumfilmeket ugyanakkor nehéz elfogadtatni a fiatal generációval, ezért nagyon nagy felelősség hárul az oktatási intézményekre, a művelődési házakra, a művelődésszervezőkre és a pedagógusokra.


Képek:

Írásaink és fényképeink a forrás pontos megjelölésével (papa-ma.hu) szabadon átvehetők!