Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal


2010-12-15 20:09:49  | cikk: Tóth Tamara  | fotó: Tóth Tamara  | 


Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal főképe
A Jókai Mór Művelődési Központ Műhelytitkok című színházi előadássorozata mai előadásán Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regényéből készített adaptációt láthatták a középiskolás diákok a Teleszterion Színházi Műhely kiváló színészi munkájában. A könyv és az előadás témája nem könnyű, még felnőtteknek sem: a háború borzalmait meséli el egy a saját időintervallumából kiesett férfi történetén keresztül. A főhős maga az író, aki saját háborús élményeit dolgozza fel, vagy csak inkább kiírja magából, sebesülése után ugyanis hadifogságba esett, majd valóban Drezdában az ötös számú vágóhídon vészelte át a város bombázását.

A Teleszterion Színházi Műhely rendszerint regényt választ alapanyagul. A rendezővel, Komáromi Sándorral az előadás előtt beszélgettem arról, hogy miért ezt a nem mindennapi, nem a megszokott „happy enddel” végződő darabot választotta a társulat. Saját bevallása szerint inkább adaptálnak, mint drámát visznek a színpadra. Ez azért fontos, mert a regénynyelv, mint olyan és maga a formanyelv, minden író esetében más és más. Ez teszi izgalmassá-tudtuk meg a rendezőtől.

- Azt, amit az író szövegben, nyelvi eszközökkel, hangulatot atmoszférában megteremt, azt hogyan tudjuk mi vizualizálni és akár testi formába ölteni? Ez érdekel minket. Azért volt nagyon jó alapanyag, mert nagyon komoly témát abszurd nyelven dolgoz fel. Az abszurd jelen pillanatban nagyon kedvelt és látszólag könnyen értelmezhető nyelvezet. A mai világra jellemző ez is, meg a dolgoktól való távolságtartás, az irónia, a cinizmus és a szarkazmus egyaránt. Az abszurd talán egy kicsit súrolja ezeket a határokat. Néha átevez az irónia, az önirónia, a reflexió és az önreflexió területére. Ez a formanyelv egy olyan műfaj, amely a ma emberéhez közel álló módon fogalmaz meg fontos problémákat.

A regény főszereplője Billy Pilgrim, aki még szinte gyerekként kerül a frontra, eredetileg egy tábori lelkész segédjének a szerepét osztották rá. Mikorra Billy az ezredhez érkezett, azt már megsemmisítették a németek, így estek Billyék német hadifogságba. A történet több síkon bonyolódik, Billy-t ugyanis később, a lánya esküvőjének éjszakáján elrabolják a világűrből érkezett tralfamadoriak, ez miatt kiesik az időből, aminek következtében aztán tetszése szerint utazik az időben előre-hátra. Billy története így a jelenben, a háborúban, majd a háború után, s végül az elképzelt Tralfamador bolygón játszódik. Vonnegut annyira elhatárolódott a megtörtént eseményektől, hogy az egészet egy őrültnek megfestett, skizofrén személy szemszögéből mutatja, s csak a végén ír arról, hogy bizony ő is ott volt, amikor Drezdát porig rombolták a honfitársai, és ezzel mintegy 25 ezer civil életét oltották ki.(Forrás: Internet)

Hogyan lehet színpadra vinni a tér-idő eltolódást?

- Sokat dolgoztunk a tér, mint vizuális eszköz, hatáslehetőségeivel: a fények, színek, és a fehér, térben megjelent eszközök és színek kontrasztjával valamint a fekete, a fehér ellentétével és a testképpel. A test színházi eszközként jelenik meg, itt a test a fizikalitást képviseli és hordoz magában nem fizikai tulajdonságokat, fontos gondolatokat: hogyan tudjuk testté formálni a szavakat. A regény alapvető metodikája, hogy a főhős maga soha nem tudja, hogy mikor melyik pillanatban ébred fel, zuhan át. Kicsit olyan ez, mint az ájulás az egyik pillanatból a másikba. Így az előadás során sem voltak külön váltások, épp ez okozta a főhős és a nézők zavarát is: ki, hol és mikor, mit csinál?

Mi a mondanivalója a darabnak, mit üzen a mai fiataloknak?

- Igyekszünk úgy dolgozni, hogy nem redukáljuk a művet egyetlen mondanivalóra. Hiszen a regény is sokféle lehetőséget hordoz magában. Mi igyekeztünk olyan színházi eszközöket alkalmazni, amelyek inkább megnyitnak értelmezési lehetőségeket, mint lezárnak mondanivaló szintjén dolgokat.

A rendező szerint ebből a darabból is sokat lehet tanulni. A humanista értékek felvonultatása mellett górcső alá veszi a társadalmat is, az ember elidegenedését saját környezetétől. Vonnegut írásában megszületik ez a tralfamadori világ, az is kérdés, hogy vajon kitalált világ, vagy lehet-e pont annyira reális és valóságos, mint a háború őrülete?
Vonnegut ebben a regényében használta először híressé vált, szarkasztikus összegző mondatát: valahányszor a halálról esik szó, a szerző hozzáteszi: „Így megy ez”. Mindez a tralfamadoriak fentebb ismertetett időszemléletét tükrözi: valahányszor valakinek a haláláról hallanak, a tralfamadoriak megvonják vállukat és így szólnak: „Így megy ez.” Az előadás komoly kérdéseket vet fel: milyen a társadalom és az ember viszonya, parancsszóra cselekszünk-e, van-e lehetőségünk, döntésünk saját sorsunk felett? Vagy tényleg így élünk, egyik pillanatból a másikba esünk át? Igaz-e az az életfilozófia, hogy „Így megy ez.” Kis dolgok megváltoztatnak nagy dolgokat. A múltunk is egy kicsit olyan, hogy megtörténik velünk és minden, ami fontos az életünkben, egy picit ott tart minket. Tehát azok is vagyunk, amit a múltban megélünk és megcselekszünk.

Képek:

Vonnegut valós, átélt események hatására írta meg a könyvet, igaz, saját bevallása szerint húsz év kellett elteljen ahhoz, hogy egy egész könyvre valót kipréseljen az agyából. Az író 22 évesen harcolt a 106. Amerikai Gyalogos Hadosztály felderítőjeként az európai hadszíntéren, amikor Belgiumban az ardenneki csatát követően német hadifogságba esett. Az amerikai hadifoglyokat a németek Drezdába, a hadászati szempontból semleges műkincs-városba vitték, amely várost az angol- és az amerikai légierő egy éjszaka porig szőnyegbombázott, a gyönyörű városból pedig nem maradt más, mint egy Hold-béli táj. Az amerikaiak a bombázást az ötös számú vágóhíd pincéjében élték túl – a szörnyű élmény mélyen megrázta Vonnegutot.

A regény végig magában hordozza a háborúellenes hangulatot. Már a bevezetőnek szánt első fejezetben nyíltan bevallja az író hovatartozását: „Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmi körülmények között se vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömet vagy diadalérzetet. Azt is megmondtam nekik, hogy ne dolgozzanak olyan cégnél, amely tömegmészárlásra való szerkezetet gyárt, és hogy fejezzék ki mélységes megvetésüket azok iránt, akik azt hiszik, hogy szükségünk van ilyen szerkezetekre.”
Forrás: Internet

Megjelenő valamennyi cikket, minden megjelent képet szerzői jog véd.
A cikkek és képek üzleti felhasználásuk kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető az engedely(kukac)papa-ma.hu címen.
Üzleti célból a cikket és képet átvevő (az engedély megadása után) kizárólag a saját weboldalán jelentetheti meg, azt saját közösségi oldalán megosztania szigorúan tilos!

Megértésüket köszönjük!
A hozzászólások a Tisztelt Olvasók véleményét tükrözik. A hozzászólás írása regisztrációhoz kötött. A hozzászóló valós személyének megállapítására nincs lehetőségünk. Fenntartjuk a jogot minden olyan hozzászólás törlésére, amelyek valamely faj, vallás, kisebbség ellen uszítanak, rágalmaznak, személyiségi jogokat sértenek, durva kifejezéseket tartalmaznak. Hozzászólásokban pártprogramokra utalni lehet, ám azokat részleteikben bemutatni nem. A provokáló írásokat töröljük, továbbá fenntartjuk a jogot minden olyan hozzászólás törléséhez, ami a magyar helyesírás szabályait provokatív módon megszegi. A szabályok megszegése a hozzászólás lehetőségének megvonásához vezet! Megkérjük a Kedves Fórumozókat a szabályok betartására!

Ez is érdekelhet
ajánlott cikk főképe

2019-06-28 21:46:53

A paktum projekt előrehaladását összegezték


ajánlott cikk főképe

2019-04-24 17:41:30

Ingyenes szűrővizsgálatok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében


ajánlott cikk főképe

2019-08-29 17:46:05

Vita a belváros rehabilitációjának terveiről - ülésezett a testület


ajánlott cikk főképe

2019-09-15 11:35:29

Főzőverseny, faültetés, színpadi programok, születésnapi torta - Így ünnepeltek az erzsébetvárosiak


PÁPA időjárás